A volfrámötvözet ellensúly hosszú fejlődési múltra tekint vissza. Kína Krisztus előtt 1700 és 1000 között lépett be a bronzöntvények virágkorába, és a technológia nagyon magas szintet ért el. Európa is a nyolcadik század környékén kezdett el ellensúlyokat gyártani.
Például a 15-17. században Németország, Franciaország és más országok egymás után sok öntöttvas csövet fektettek le, hogy ivóvízzel láthassák el a lakosokat. A 18. századi ipari forradalom után olyan iparágak emelkedtek fel, mint a gőzgép, a textilgép és a vasút, és az öntvények a nagyipar kiszolgálásának új korszakába léptek. A 20. században az ellensúlyos blokkok fejlődési sebessége nagyon gyors. Volfrámötvözet ellensúlytömböt is találtak és alkalmaztak ekkor. Ennek egyik fontos tényezője a terméktechnológia fejlődése, amely megköveteli, hogy az öntvények mindenféle mechanikai és fizikai tulajdonsága jobb legyen, és továbbra is jó megmunkálási tulajdonságokkal rendelkezzen.
A volfrámötvözet ellensúly előnyei teniszütőkben:
1. Nagy fajsúly: a volfrámötvözet ellensúly hozzáadása a teniszütőhöz biztosíthatja a teniszütő stabilitását a használat során, és biztosítja a teniszütő irányíthatóságát.
2. Nagy szakítószilárdság és keménység: a volfrámötvözet nagy szakítószilárdsága és keménysége miatt korlátozott helyen használható, például teniszütőben.
3. Könnyű feldolgozás: a volfrámötvözet könnyű feldolgozhatósága miatt nagy teret ad a tervezőknek a tervezéshez, amelyet a teniszütők jellemzőinek megfelelően lehet megtervezni.
A volfrámötvözet ellensúly nem mérgező és környezetbarát. Kiváltja a mérgező és a környezetre káros termékeket. Az acélnál keményebbek és sűrűbbek, a volfrám pedig 30 százalékkal előzi meg a hasonló termékeket. Ugyanakkor könnyebbek, mint a hagyományosak, kétszer akkora súlyt hoznak létre, mint az ólom, és hosszú ideig változatlanok maradhatnak. Ezek a jellemzők a volfrámötvözet ellensúlyt is előnyösebbé teszik a teniszütő gyártásában, mint más anyagok
